Orvos válaszol Forduljon hozzánk bizalommal!

A krónikus lábszárfekélyről

A krónikus, nem gyógyuló fekélyek klinikai tüneteinek sokféleségéből következik, hogy az orvostudomány különböző területein működő orvosok nap, mint nap találkoznak azokkal a betegekkel, akik az alsó végtagokra (AV) lokalizálható legváltozatosabb szubjektív panaszokkal és objektív tünetekkel keresik fel az orvosukat.

Gyakran fordul elő, hogy az AV alapos vizsgálatára először csak akkor kerül sor, amikor a lábszárfekély, vagy az azt közvetlenül megelőző tünetek már kialakultak.
Az így kezelésre kerülő eseteknél nemcsak hosszú évek, esetleg évtizedek diagnosztikus és terápiás következetlenségeit kell a vizsgáló orvosnak kiküszöbölni, hanem az elmaradt, vagy a nem megfelelő, a betegek állapotára és az életvitelükre vonatkozó felvilágosítást is pótolni szükséges.
A krónikus nem gyógyuló sebek leggyakrabban krónikus vivőeres elégtelenség (KVE) következményei, azonban állhat a háttérben nyugalmi fájdalmat még nem okozó verőeres folyamat is, melyre a fekély klinikai képe és a kórelőzmény alapján egyaránt következtethetünk.

A fekélyhez vezető kórokok sokféleségéből következően a terápiás stratégia megválasztása is különböző. Végső soron a lábszárfekélyben szenvedő betegek ellátása egyben fontos differenciál diagnosztikai tevékenység is, amely nélkül a helyes kezelési stratégia sem alakítható ki.
Az ulcus crurisban (krónikus vénás elégtelenségben) szenvedő betegek sorsát részben a kezelést végző és irányító orvosok szakmai tudása és tapasztalata, részben a betegek együttműködése határozza meg.

Az időben felfedezett fekélyhez vezető primer visszértágulat betegség (PVB) műtéti megoldása egyben oki terápia is. A beteg végtag megmentését eredményezheti, ha az adott esetben gondolnak az orvosok a perifériás verőeres elzáródásos (PVE) folyamat lehetőségére is. A társszakmák (érsebészek, sebészek, angiológus belgyógyászok, dermatophlebológusok) szoros együttműködése tehát a betegek eredményes gyógyításához nélkülözhetetlen.
Ugyanakkor a krónikus lábszárfekélyes betegeknek tudniuk kell, hogy sorsuk nem egyedül az orvosi eljárásoktól függ, hanem saját betegségtudatuktól és együttműködésüktől. Ha nem tartják be az orvos által javasoltakat (pl. kompressziós pólya helyes és rendszeres viselése), akkor szinte lehetetlen eredményt elérni.

Az utolsó 30 év rendkívüli lehetőségeket hozott az orvostudomány számára a sebkezelés területén is. A sebgyógyulás folyamatának mélyebb megismerése elvezetett a modern sebkötöző készítmények kifejlesztéséhez. Ezek alkalmazása óriási jelentőségű nemcsak az orvosi gyakorlat, hanem a betegek számára is.

Azonban a legjobb lokális terápia sem vezethet eredményre, ha nincs diagnózis, nincs elképzelés az adott beteg baját illetően!

A lábszárfekélyes betegek kezelése ugyanolyan összetett, mint magának az ulcus crurisnak a kóreredete.

Dr.Várkonyi Viktória
Bőr-és nemigyógyász szakorvos